A legjobb hajó kiválasztása
Nincs olyan, hogy tökéletes hajó. Csak olyan, amelyik a lehető legjobb kompromisszumot kínálja a költségvetése, a tervei és az igényei között. Hajóvásárláskor számtalan dolgot szem előtt kell tartani, például a helyszínt, vagy hogy melyik szezonban fogja használni a jachtot. A másik tényező, amit feltétlenül számításba kell vennie, a fizikai képességei: mennyire edzett ahhoz, hogy ugrálni tudjon, felmásszon a létrán, cipelje az üzemanyagos vagy vizeskannákat, illetve egyéb fizikai tevékenységeket végezzen. Az új modelleket úgy tervezték, hogy a fedélzeti teendőket leegyszerűsítsék és megkönnyítsék.
Ennek ellenére ezek is az Ön személyes igényei és megfontolásai közé tartoznak. Hajóvásárláskor racionálisan és elemző módon kell gondolkodnia. Az emberek a rendelkezésre álló összes adat ellenére gazdasági és esztétikai megfontolások alapján választják ki hajójukat.
A vitorlás jachtokat illetően néhány képlet segíthet abban, hogy tiszta képet kapjunk a hajóról, és reális elvárásokat támasszunk vele kapcsolatban.
Ezek a képletek értékes kapaszkodóként szolgálnak a különböző hajók relatív mozgásával és teljesítményével kapcsolatban. Ezáltal matematikai pontossággal kiszámíthatunk bizonyos fontos változókat, és képet kaphatunk arról, milyen is a hajó valójában. Érdekes módon a legtöbb számításban nem a hosszúság, hanem a vízkiszorítás a legfontosabb tényező.
- A hosszúság-szélesség arány (a teljes hossz a maximális szélességgel elosztva) a belső rakteret és a névleges stabilitást jelzi. A 2,8-3,2 hossz-szélesség arány kisebb hajókra jellemző, és a 40 lábnál (12 méternél) hosszabb hajók esetében 3,6-4,0 közé nő. Az ennél nagyobb arány túlságosan keskeny hajót jelezhet, a kisebb arány pedig azt, hogy a hajó túl széles ahhoz, hogy jól ússzon.
- A sebesség-hosszúság arányt az úgynevezett displacement hull hajótestek sebességének hagyományos meghatározásához használják. Ezt az állandót, a vízvonalhossz (LWL) négyzetgyökével szorozzák meg. A leggyakrabban használt állandó az 1,34; tehát egy 36 láb vízvonalhosszúságú cirkáló elméleti testsebessége 8,04 csomó (a 36 négyzetgyöke = 6, szorozva 1,34-gyel = 8,04). A modern cirkálók meghaladhatják az 1,4 sebesség-hosszúság arányt félszéllel, de egy hosszú távú, parttól távoli túra alatt az állandó valószínűleg az 1,0 értékhez áll közelebb. Nem szabad elfelejteni, hogy a testsebesség túllépéséhez szükséges energia óriási ahhoz képest, ami a testsebességen vagy az alatt történő haladáshoz szükséges.
- A vízkiszorítás-hosszúság arány a különböző vízvonalhosszúságú displacement hajótestek összehasonlítását teszi lehetővé. A vízkiszorítást 2 240 font/tonna bruttó tonnájában adják meg, ezt osztják el a 0,01 LWL köbével. A 280-320 érték a cirkálókra jellemző. Az alacsonyabb vízkiszorítás-hosszúság aránnyal rendelkező hajók jobban gyorsulnak, egészen a siklásig, de tengeri úton elfogadhatatlan lehet a mozgásuk, és korlátozott a szállítási kapacitása.
- A vitorlafelület-vízkiszorítás arány (SA/Disp 2/3) talán a legfontosabb, de számológép nélkül a legnehezebben kiszámítható mértékegység. A hajó négyzetlábban megadott vitorlafelületét az előháromszög 100 százalékán elosztjuk a tengervíz köblábban megadott vízkiszorításával (kiszorítás fontban, osztva 64-gyel) a 2/3-ra emelve, vagyis először négyzetre emelve, majd ennek a köbgyöke. Az SA/Disp 2/3 olyan, mint a motorcsónak esetében a lóerő/font. A magasabb arány jobb potenciális teljesítményt jelez, ugyanakkor megnöveli az orrvitorla bevonásának szükségét nagyobb szélben. A legtöbb egytestű cirkáló esetében ez az arány 14 és 18 közé esik.